Ezúttal nem engedtük, hogy holmi vekkerek zavarjanak meg bennünket, addig aludtunk, amíg a hasunkra nem sütött a nap. Majdnem 9 óra volt, mire a mai nap fénypontjába, Bonifacioba értünk és leparkoltunk a kikötőben (1 EUR / 1 óra, max. 4 óra).
 |
| Bonifacio kikötője |
Bonifaciot 833-ban alapította Lucca család, azóta Korzika jelentős kikötője. Egyediségének köszönhetően az UNESCO a világörökség védett relikviái közé sorolta. A kikötőben végig éttermek és kávézók csalogatták a turistákat. Ezzel nem is lett volna baj, csak éppen senki nem szolgált ki bennünket. Kénytelenek voltunk egy másik étterembe átülni, ahol szintén vártunk öt percet. Saját kezembe vettem a sorsunkat és bementem egy kis kávét követelni, de nem jártam sikerrel. Angolul ugyan nem beszélt egyik srác sem, de a gesztikulációból megértettem, hjogy várjak a teraszon a soromra. Újabb öt perc eltelt, mire hozzánk ért az álmos pincér. A reklámtáblán virító 1,50-es kávét rendeltük crossaintal. 10 perc múlva megjött a capuccino, hozzá azonban nem kaptunk semmit, csak egy perces monológot. Kénytelenek voltunk a közeli SPARban venni csokis crossaint. Annál nagyobb volt a meglepetésünk, mikor a pincér megjelent az 5 eurós számlával. Na, ez a város nem szeret bennünket!
Mi viszont nem hagytuk magunkat átverni az első benyomás által. Kapásból befizettünk egy 50 perces hajókirándulásra. Nagyon nagyon jó ötlet volt. Nem válogattunk, nem hasonlítgattunk, ennek ellenére a La Méditerranée maximálisan a kedvünkben járt. A kapitány mellett külön idegenvezetőt is kaptunk, aki ugyan franciául sorolta a nevezetességeket, ám számunkra előkapart valahonnan egy magyar és egy cseh leírást is 2 A4-es lapon. A gótikus oszlop, a templom és egyéb emlékek a 13. és 14. századból, az idegenlégió épülete éppolyan fantasztikus látvány nyújtott a tengerről, mint a csörlőkkel és láncokkal zárható kikötő. A jobb parton hajóztunk tovább, először egy kihalt öblöt tekintettünk meg, mely méltán lehetne búvárparadicsom, majd legnagyobb meglepetésünkre a kapitány benavigálta a lélekvesztőt egy vizi barlangba: Grotte du Stragonato - Sárkánybarlang.
Mi viszont nem hagytuk magunkat átverni az első benyomás által. Kapásból befizettünk egy 50 perces hajókirándulásra. Nagyon nagyon jó ötlet volt. Nem válogattunk, nem hasonlítgattunk, ennek ellenére a La Méditerranée maximálisan a kedvünkben járt. A kapitány mellett külön idegenvezetőt is kaptunk, aki ugyan franciául sorolta a nevezetességeket, ám számunkra előkapart valahonnan egy magyar és egy cseh leírást is 2 A4-es lapon. A gótikus oszlop, a templom és egyéb emlékek a 13. és 14. századból, az idegenlégió épülete éppolyan fantasztikus látvány nyújtott a tengerről, mint a csörlőkkel és láncokkal zárható kikötő. A jobb parton hajóztunk tovább, először egy kihalt öblöt tekintettünk meg, mely méltán lehetne búvárparadicsom, majd legnagyobb meglepetésünkre a kapitány benavigálta a lélekvesztőt egy vizi barlangba: Grotte du Stragonato - Sárkánybarlang.
 |
| A barlang nyílása állítólag Korzika térképét kopírozza |
A belső üreg felülről nyitott volt, a nyílás Korzika körvonalait mintázta - egy kis fantáziával persze. Ügyes lavírozással elhagytuk a barlangot és megkerültünk egy kis szigetet, ahol állítólag több filmet is forgattak.
 |
| A híres Napoleon fejfedő |
Délnek fordultunk és a félsziget alja felé igyekeztünk. Picit feltámadt a szél, a hullámok alaposan megdobálták a hajónkat. Még egy érdekes sziklaalakzatra bukkantunk, a temető alatti szikla Napoleon híres fejfedőjét mintázta (Saint Antoine barlang).
 |
| Az 50 méteres sziklafalra épült házak |
 |
| A 187 sziklába vágott lépcső |
A déli részhez érve felbukkantak Bonifacio leghíresebb részei - az 50 méter magas sziklafal és a rá épült házak. Jól látszott Korzika déli csücske, illetve a 12 kilométernyire fekvő Szardínia szigetének homályos körvonala. Ez volt az a látvány, mellyel nem lehetett betelni. Bár a fényképek sokat vissza tudnak adni a hangulatból, így utólag nézve mégis csak a valóság amatőr kópiájának tűnnek. Nem lenne Korzika, ha nem kapcsolódna ehhez a sziklafalhoz is egy érdekes történet: V. Alfonz aragón király a 15. században elfoglalta Szardíniát és nagyon fájt a foga Korzikára is. Az őrtornyok, illetve a láncokkal zárható kikötő azonban mindig kifogtak rajta. Végül 1420-ban gigászi ötlete támadt - a egyetlen éjszaka 187 lépcsőfokot vésetett a sziklafalba, és délről támadta meg a várost. A csata kimeneteléről nem beszélnek a mesemondók, a lépcsők viszont belépti díj ellenében akár végig is mászhatóak.
A kikötőben jó ötletnek tűnt felvitetni magunkat az óvárosba a helyi kis turistavonattal. Arról sajnos nem informáltak, hogy a vonat sehol nem áll meg, így kénytelenek voltunk oda-vissza végigzakatolni az utat. Végül autóval mentünk fel és a temetőnél leparkoltunk. A parkolási díj az egész városban egységes volt.
A kikötőben jó ötletnek tűnt felvitetni magunkat az óvárosba a helyi kis turistavonattal. Arról sajnos nem informáltak, hogy a vonat sehol nem áll meg, így kénytelenek voltunk oda-vissza végigzakatolni az utat. Végül autóval mentünk fel és a temetőnél leparkoltunk. A parkolási díj az egész városban egységes volt.
 |
| A temető |
A temető fehér, mégis színes, reálisan érzékelhető, mégis túlvilági volt. Nehéz lenne megmagyarázni, mitől voltak mások a fehérre meszelt kripták, mint máshol, miért tűntek az elesett légiósok sírjai másoknak. Talán a tengeri levegő, a magas sziklán az égbe néző keresztek miatt.
 |
| Kilátás az óvárosból |
A tenger és a meredek sziklafal innen fentről talán még jobban mutatott, mint a tengerről. Hosszú perceken át figyeltük a sziklán megtörő hullámokat, a hatalmas madarakat. A csendet csak néha törte meg egy-egy hajó zaja, illetve a mikrofonba ordítozó idegenvezető. A temető mögött apró bár van elrejtve a föld alatt, ahol 2 EUR/fő ellenében jegyet kapunk a 168 lépcső megmászására. A légitámadások elleni búvóhelyet kézi erővel vésték a sziklákba. Apró szobácskák rejtőznek a lépcső mentén, bennük 2. világháborús sisakok, egy régi generátor. A lépcső legalján 4x1 méteres nyílás van a sziklafalban. A háborúban egy hatalmas projektor volt itt elhelyezve, melynek hatósugara 12 km volt és sínen mozgatták.
Az óváros megtekintése után bevásárolni indultunk - a barátnőmnek úgy megtetszett a felszíni búvárkodás, hogy saját felszerelést akart. Első látásra úgy értettem a SPAR udvarán a feliratot, hogy 2 EUR egy óra parkolás. Ezen a nyilvánvaló rabláson megdühödve az első tilos megállni tábla után leálltam. Aztán ugrottam is vissza, a betonplacc a rendőrség bejárati kapuja mellett volt. Végül 50 méterrel arrébb parkoltunk le a szokásos 1 EUR-ért. A SPARba érve megkopogtattam a fejem - az első óra ingyenes volt, a második órától volt érvényes a 2 eurós tarifa. Jót nevettem a fukarságomon, és bevásárolni indultunk. Hihetetlen, de egyetlen búvárszemüvegük sem volt. A városból kiérve reklámtáblát vettünk észre - hipermarket. Meg is találtuk, ám kapuján hatalmas halálfej fogadott - tilos belépni. Húha, nem nagyon értettük, de inkább elhúztuk a csíkot.
Útközben sem találtunk semmi komolyabb üzletet, így egészen Porto Vecchioba mentünk vissza, ahol viszont déli szieszta volt minden üzletben. A hatalmas hőség kibírhatatlan kezdett lenni, ezért beültünk a Hyper U hipermarkettel egy épületben lévő bárba. A sült sonkás-sajtos kifli és hideg ital új erőt adott, ráadásul megnéztük a Forma-1 edzését is. Közben kinyitottak az üzletek is. Bár az enyémhez hasonló felszerelést nem találtunk, választék volt bőven. Hova is mehettünk az új szemüveggel, pipával, békatalppal és esernyővel? Hát persze, a nap másik felét Palombaggia tegnap felfedezett partján töltöttük.
Az óváros megtekintése után bevásárolni indultunk - a barátnőmnek úgy megtetszett a felszíni búvárkodás, hogy saját felszerelést akart. Első látásra úgy értettem a SPAR udvarán a feliratot, hogy 2 EUR egy óra parkolás. Ezen a nyilvánvaló rabláson megdühödve az első tilos megállni tábla után leálltam. Aztán ugrottam is vissza, a betonplacc a rendőrség bejárati kapuja mellett volt. Végül 50 méterrel arrébb parkoltunk le a szokásos 1 EUR-ért. A SPARba érve megkopogtattam a fejem - az első óra ingyenes volt, a második órától volt érvényes a 2 eurós tarifa. Jót nevettem a fukarságomon, és bevásárolni indultunk. Hihetetlen, de egyetlen búvárszemüvegük sem volt. A városból kiérve reklámtáblát vettünk észre - hipermarket. Meg is találtuk, ám kapuján hatalmas halálfej fogadott - tilos belépni. Húha, nem nagyon értettük, de inkább elhúztuk a csíkot.
Útközben sem találtunk semmi komolyabb üzletet, így egészen Porto Vecchioba mentünk vissza, ahol viszont déli szieszta volt minden üzletben. A hatalmas hőség kibírhatatlan kezdett lenni, ezért beültünk a Hyper U hipermarkettel egy épületben lévő bárba. A sült sonkás-sajtos kifli és hideg ital új erőt adott, ráadásul megnéztük a Forma-1 edzését is. Közben kinyitottak az üzletek is. Bár az enyémhez hasonló felszerelést nem találtunk, választék volt bőven. Hova is mehettünk az új szemüveggel, pipával, békatalppal és esernyővel? Hát persze, a nap másik felét Palombaggia tegnap felfedezett partján töltöttük.
 |
| Palombaggia |
A lubickolásnak nem és nem akart vége lenni. Már a bőrünkbe ragadt a szemüveg, alig láttunk és mozogtunk, de tenger színes világa egyre hívott és hívott. A parttól 60 méterre buja növényzet bújt meg a tenger vize alatt, ide úsztunk be. Színesebbnél színesebb halak úszkáltak pár centiméterrel mellettünk, 30-40 centiméteres halak úsztak csoportosan el mellettünk, majd riadtan változtattak irányt. Az órámra pillantva ismét megrettenve konstatáltam, hogy 1 órát voltunk a víz alatt. Alig száradtunk meg, már indultunk is vissza, ez az új élmény, illetve az új sport felfedezése és megszeretése a jövőben bizonyára meghatározza majd az összes nyári kirándulásunk.
A vacsoránál sem sokat válogattunk, tíz perces séta után betértünk a tegnap megismert a Le DonJon kis éttermébe. A salátatál talán még finomabb volt, mint tegnap, ha lehet egyáltalán fokozni. Ezúttal a Berger salátát próbáltuk ki, hozzá aromás rosetta bort ittunk. Sétáltunk még 20 percet a városban, majd ágyba bújtunk - utoljára a szigeten.
A vacsoránál sem sokat válogattunk, tíz perces séta után betértünk a tegnap megismert a Le DonJon kis éttermébe. A salátatál talán még finomabb volt, mint tegnap, ha lehet egyáltalán fokozni. Ezúttal a Berger salátát próbáltuk ki, hozzá aromás rosetta bort ittunk. Sétáltunk még 20 percet a városban, majd ágyba bújtunk - utoljára a szigeten.
 |
| A ma megtett út lilával jelölve (85 km) |
| Portéka | Ár |
| Bonifacio reggeli | 6,40 |
| Bonifacio - hajókirándulás | 24,00 |
| Bonifacio - alagút | 4,00 |
| Bonifacio - vonat | 10,00 |
| Bonifacio - parkolás | 5,00 |
| Porto Vecchio - harapnivaló | 13,00 |
| Esernyő, búvárszemüveg | 27,71 |
| Vacsora Porto Vecchio | 20,00 |
| Hotel Porto Vecchio (2 éjszaka) | 132,00 |
| Napi kiadás | 242,11 |
| Összesen | 1133,20 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése