A nyugati part: Porto, Piana, Evisa...

Reggel az elektromos függönyemelő előnyeit élvezve már a napi terven törtem a fejem. Mivel ez volt az utolsó napunk Ajaccioban, a mára maradt megnézni mindent, ami a fővárostól északra van.

Reggelizni ismét a tengerhez mentünk, a piac mellé. Érdekes módon ugyanaz a pincér ugyanazt a reggeli 2 euróval drágábban adta (6,90 / 8,90), így ma nem kapott borravalót. A piacon vettünk egy hasznos szuvenírt - fém díszdobozba rejtett gesztenyelisztből sütött finomságot.

Előbukkant a tenger

Ezúttal már nem is próbálkoztunk a nyugati parttal, a D81-en indultunk el északnak. 7 korzikai mértékkel unalmas kilométer után nem hittünk a szemünknek, a kanyargó út hegyeken és völgyeken át egyre szebb vidékre vitt bennünket. Újabb 20 km után a domborzati viszonyok mindennemű változása nélkül elénk tárult a tenger - Golfe de la Liscia. A következő 15 km-t Cargese-ig már a tengerparton tettük meg, persze 150-300 méter magasan!

Piana

Innen újra 31 szárazföldi kilométer következett, mígnem délben megérkeztünk Piana-ba. Piana büszkén viseli a Franciaország legszebb falva címet. Méltán. A hegyek elkezdenek vörössé válni, még jobban kiemelve a zöld erdők és a kék tenger kontrasztját. A színek kavalkádja közt csendesen megbúvó település templomjával és kávézóival tűnik ki.

Fijacola, egy mini paradicsom

Fijacola - kristálytiszta víz

Most vettük jó hasznát a Korzika látványosságai térképnek - a 60 attració reálisan megtekinthető, a fényképek alapján eldönthető mit érdemes megnézni. Mi Ficajola-t szúrtuk ki, nem bántuk meg. Piana-ból észvesztően kanyargó, életveszélyes ösvényke vezet le a partra, minden kanyarban érdemes dudálni, mert pár kanyarban egy autó is alig fér el, nem még kettő. Szerencsére csak ketten jötten szembe, egyszer én tolattam, egyszer ő. A 4 km-es út életem leghátborzongatóbb élményei közé tartozik, elég egy kis hiba és párszáz métert zuhanunk a mélybe... A part a legromantikusabb part volt, amit Korzikán láttunk. Kicsi, meghitt, kristálytiszta vízzel. Talán még jobb lett volna, ha egyedül vagyunk, de ilyen kérés azt hiszem teljesíthetetlen. Alig egy órácskát töltöttük e földi paradicsomban, majd 12.45-kor elindultunk Porto felé.

les Calanche

Az út a szakadék felett (szalagkorlát nélkül)

Ez a 11-12 kilométer nem akármilyen út. A Calanche-on vezet keresztül, mely Európában egyedülálló, UNESCO által védett rezerváció. Különlegességének titka a méhsejtszerűen lyukacsos sziklaképződményekben rejlik, melyek sok helyen már a tengernél 1200-as magasságokba törnek. A sziklák színe pedig évszaktól függően változik, nyáron minden vörösnek tűnik.

Porto

Porto városa főleg a búvárkodás szerelmesei körében ismert és kedvelt hely. Ezen kívül színekben leggazdagabb partú városka hírében áll, mely tiszta tengerével, vad környékével csábítja magához a turisták ezreit. Az egyik fő nevezetessége a genovai torony, mi azonban az éppen oda érkező 4 turistabusz miatt nyugalmasabbnak találtuk odébb állni. Lépésben araszoltunk a turistatömegben, majd gyorsan északnak fordultunk benzinkutat keresni. Nem találtunk. Megpihentünk egy szupermarketben, ahol elfogyasztottunk egy pizzaszeletet és megpróbáltuk keleti irányba. Arra sem volt benzinkút, miközben újabb 20 km-t tettünk meg. Végül a város déli bejáratánál egy kis udvarban találtuk meg a Shell kutat, életem legdrágább benzinjével - egy literért 1,12 eurót kért a kutas.

Ota hídja

6 km megtétele után a Porto folyó medrén átívelő hídra lettünk figyelmesek. Az Ota nevű település magasságában büszkén ívelő híd jelentette a középkorban a keleti és nyugati part közti kereskedelem összekapcsolását.

Hegyi falvak

A hidat megkerülve éppen 14.30-at ütött az óra. Ideje volt elindulni hazafele. Utunk ezúttal Evisán és Vicon keresztül vezetett, ám nem álltunk meg már sehol. A parkolóházban 16.55-kor kaptuk meg a pecsétet. Az egész út 210 km-re sikerült.

Iles Sanguinaires

Iles Sanguinaries - naplemente

Zuhanyozás közben az az érzésem támadt, hogy nagyon korai még a napot lezárni és rögtön eszembe is villant mi az, amit kihagytunk - a véres szigetek, az Iles Sanguinaires, illetve a la Parata! Fel is kerekedtünk és megnéztük a 20 méter magas őrtornyot, melynek érdekessége, hogy a bejárat 9 méter magasan van, így csak létrával lehetett bejutni. Bár a toronyba nem jutottunk fel, a dombtetőről így is megcsodálhattuk a híres-hírhedt 4 szigetet, a kalózok és martalócok egykori búvóhelyét. Megcsodáltuk a naplementét, majd 21.00-kor visszaindultunk a központba.

Ekkora az éhség is elkezde villogatni fogait, így a parkolóból egyenesen a kikötő felé vettük az irányt. A késői időpontra való tekintettel saláta mellett döntöttünk a hangulatos teraszon, pár méterre a tengertől. A barátnőm sajtos-sonkás kombináció, én pedig a rák-avokádó mellett döntöttem. Hozzá természetesen nem hiányozhatott a rózsaszín nedű. Vacsora után megnéztünk pár szuvenírt, olajfestményt. Az egyik meditterán hangulatú kép nagyon megtetszett a barátnőmnek, így egy igazi értékes szuvenírrel tértünk vissza a hotelbe, hogy utoljára a fővárosban aludjunk. Ekkorra már elmúlt éjfél, így volt kicsi esélye, hogy a hotel előtt felszabadul valamelyik parkolóhely - úgy is volt, egy szabad hely várt csak reám. Ezzel az utolsó gondtól is megszabadultam, reggel nem kell majd helyet keresnem és a csomagokkal futkározni. Jó éjt Ajaccio!

A ma megtett út narancsszínnel jelölve (238 km)

Portéka	Ár
Ajaccio reggeli	8,90
Ajaccio parkolás	10,60
Ajaccio gesztenyés süti díszdobozban	7,00
Búvárszemüveg, cipő	18,30
Víz, pizzaszelet - SPAR	7,23
Ajaccio vacsora	23,00
Ajaccio parkolás	3,40
Gyümülcs, dinnye	6,90
Hotel Kalliste 3 éjszaka	156,00
Benzin (Shell Porto, 17,86 l)	20,00
Olajfestmény	90,00
Napi kiadás	351,13
Összesen	801,98