Reggel újjászületve, frissen ébredtünk. Bekaptuk a reggelit (dzsem, friss kenyér, kávé, narancslé) és készen álltunk az azúrkék part meghódítására. Nizza képe még azóta is visszatér gyakran, a 2x3-2x4 sávos tiszta, minőségi aszfaltút, az útszéli pálmafák és a ragyogó napsütés álomszerű kombinációja. A tengerparton lévő reptér maga is egy csoda, el is határoztuk, hogy ledobjuk az autót a kikötőben és sétálunk egyet.
 |
| Nizza - csokit nyer, aki itt szemetet talál |
Így is történt. A kikötőből a város felé ballagtunk, megnéztük a sziklába épített világháborús emlékművet, beszívtuk a tenger illatát és csodáltuk az azúrkék gyöngyszemet.
 |
| Nizza, a háttérben a városi plague |
A kikötő mellett még megálltunk a Mária templomnál majd tovább indultunk Cap Ferrat, a kis félsziget felé. Ez az alig 3,5 km hosszú féldarab az Cote d´Azur talán legexkluzívabb része. A csendes és diszkrét villanegyed magas fák és buja kertek mögött bújik meg. A hely nevezetessége a Museé Ephrussi de Rothschild.
 |
| Museé Ephrussi de Rothschild |
Eredetileg magángyűjtemény, melynek madame Ephrussi 7 hektáros kertet vásárolt és villát építtetett. Később a képekből, plasztikákból és értékes bútorokból álló gyűjteményt a párizsi Akadémiának ajándékozta. Belépő 7,50 EUR, mi csak kívülről csodáltuk meg a villát.
 |
| A világ talán legszebb panoramatikus útja, itt száguldozott James Bond is... |
Várt bennünket ugyanis a Grande és Moyenne Corniche, az I. Napoleon által építtetett út (ma D2564), mely mindmáig a világ leghíresebb és talán legszebb panoramatikus útja. 500 méterrel a tenger felett húzódik és elképzelhetetlenül gyönyörű kilátást biztosít a tengerbe futó Alpok hátáról.
 |
| Éze |
Az első állomásunk Éze volt. Az 1400 éves falucska a szikla tetejére épült, 512 méterrel a tenger szintje felett. A provenszál hegyi falu tipikus példája, az egyik legismertebb és leglátogatottabb hely. Ezt rögtön bizonyítja, hogy a faluba érve minden talpalatnyi földön, kapualjban autók parkolnak. A fizetett parkolóban esély sincs helyet találni, minden más viszont nagyon messze van a 35 fokos hőségben. A keresés végül a Fragonard parfümgyár parkolójában ér véget, ahol ingyen parkolás lehetséges a bevásárlás idejére. Bevásárlás? Ha az intenzív másfél órás szaglálást bevásárlásnak lehet nevezni, akkor igen, bevásároltunk. Mikorra a szagreceptoraim teljesen felmondták a szolgálatot, szerencsére megszületett a döntés: ez a parfum az igazi, ez kell. Szép csendesen elosontunk, és a közeli étterem hátsó kapuján angolosan távoztunk - parkolási gond megoldva. Irány az óváros. A sziklákra épült települések nagy átka a sok lépcső - de megéri. Fantasztikus volt az ódon falak közt sétálni, bárhova tekintettünk, mindenütt gyönyörű panoráma. És ez még messze nem volt minden! A hegycsúcson a romok között található a Jardin exotique, a mesebeli kertecske - tele az összes létező kaktuszfajtával a pár milliméterestől a 10 méter magasig, melyek a szivárvány összes színében tündökölnek. A kilátás pedig leírhatatlan, lefényképezhetetlen. Ezt látni kell, ezt át kell élni. A kertbe a belépő 2,50 EUR.
 |
| La Turbie |
Következett La Turbie és a 2000 éves 38 méter magas római győzelmi oszlop, a Trophée des Alpes. Sajnos zárva találtuk, ezért csak egy távoli fényképre futotta az Augustus császár győzelmét hirdető emlékműről.
 |
| Alattunk Monte Carlo |
Innen már láttuk a régi álmom - Monte Carlot. Ez az alig 2 négyzetkilométeres miniállam a Vatikán után a legkisebb szuverén állam a Földön. Az alig 35000 lakosú (ebből kb. 6500 monakói állampolgár) törpeállam számomra egyet jelent a Forma 1-el, a Ferrarival, a gazdagsággal. Fél napot szántunk rá, szűkösen, de elég volt.
 |
| A Forma 1 híres visszafordító kanyarja |
A városba érve hirtelen ismerős lett az út. Deja vu? Mikor jártam itt? Aztán észbe kaptam - hát persze - Forma 1. A száguldó cirkusz ugyanazt az aszfaltot koptatja, mint én! Gyors parkolóhely keresés, 1,50 EUR egy órára. A fizetés minimum furcsa: a rendszámot ráírni egy papírzacskóra, a zacskóba beletenni a pénzt és bedobni egy ládába. Mire erre rájöttem, a parkoló mélyén felnyílt egy hatalmas kapu és egy minimum 10 méteres limuzin távozott. Húha, kezdődik... És kezdődött.
 |
| A világhírű kaszinó |
Alig 50 métert tettünk meg, mikor előbukkant a kaszinó. Éppen úgy, mint a képeken, virágokkal, zászlókkal és luxusautókkal övezve. Rögtön kiszúrtam 3 új Ferrarit, pedig így picivel ebéd után nem sokan járnak kaszinóba. Vagy igen? Mikor kamerámmal megindultam bevenni a kaszinót, finoman kitessékeltek. Biztos valami titkaik vannak... Annál nagyobb volt az NBC tévéstársaság japán szekciója érdeklődése irántunk, egy gyors interjú következett. Elrontottam a kedvüket, kerek perec megmondtam, hogy nem voltam a kaszinóban, nem költöttem egy fillért sem és nem is tervezek bemenni. Azért szépen megköszönték, legfeljebb majd kivágják. A kaszinó környékén nincs túl sok látványosság, a Grand Hotel mellett lesétáltunk az alagútig, lefényképezkedtem az F1 autó szoborral, picit unatkozva megbámultunk 3 újabb Ferrarit és egy Bentley-t. Ami nagyon tetszett, hogy rengeteg Alfa Romeo rohangál a városkában, főleg a 147-es. Kijelenthetem: itt jó izlésű emberek élnek. Átsétáltunk az alagúton, ahol pár héttel korábban 300-as tempóval száguldottak a versenysport nagyjai. Az auditóriummal szemben lévő parkolóban már le sem fényképeztem a Ferrarikat, úgy látszik itt valóban van mindenkinek 1-2 darab. Ezzel a kikötő jobb oldala meg is volt, mehettünk megkeresni az autót. A Ste Devote templom mellett elhaladva Gucci, Versace és pár hasonló "olcsó" üzletet találtunk - talán mondanom sem kell, hogy nem nagyon keltették fel érdeklődésem. Nagy munka volt a parkoló megtalálása, de sikerült. Annál nagyobb gondot jelentett a félszigetre vezető út megtalálása. A kikötő zsákutca volt. A vele párhuzamos fenti út egy fizető parkolóban ért véget. Az alagútba hajtva Fontvieillebe jutottunk. Kétszer. Ekkor elolvastam az utikönyv ide tartozó részét és rájöttem, hogy az első utan volt jó - a fizetett parkoló ugyanis a félsziget egyetlen bejárata. A félsziget egy napos kirándulást megér: katedrális, palota, erőd, díszkert... Én azonban már otthon eldöntöttem, hogy az oceanográfiai múzeumot akarom megnézni.
 |
| Az oceanográfiai múzeum |
múzeumot 1910-ben I. Albert herceg alapította, aki maga is lelkes gyűjtő volt. 100 akváriumban több, mint 400 halfajtát csodálhat meg a látogató 11 EUR fejében. A múzeum valóban lenyűgöző volt, nem csoda, hogy majdnem másfél órán át teljesen elfeledkeztünk a környező világról. Az akváriumokon kívül a felsőbb emeleteken több régi csontváz, leírás, búvárfelszerelés is megtekinthető. Mivel még kb. 150 km várt ránk, úgy döntöttünk a többi látvényosságra egy pillantást sem vetünk, cserébe visszajövünk még egyszer. Monte Carlora mégsem elég fél nap...
A parton eléggé lassan haladtunk csak. Menton-t elhagyva elhagytuk Franciországot, Ventimiglia után már kezdett fárasztó lenni az araszolás, de tűrtem csendesen. A pohár San Remoban telt be - a városba érve kb. 3 km-es sort találtam magam előtt. Erre már valóban nem volt türelmem, amíg még tetézett fokozódó éhségem. Megfordultunk és betértünk az első áruházba, ahol kekszet és vizet vásároltunk. Majd elindultunk megkeresni az autópályát. Mint kiderült, ez nem is volt olyan egyszerű, az ugyanis éppen San Remo felett kanyarodik északra. Szinte örökkévalóságnak tűnt a kis utcákon, lezárt kereszteződéseken 15 km-t vánszorogni. Az autópályán aztán ami a csövön kifért egészen Savonaig. Az aszfaltcsík ára 9,50 EUR. Savona... Hmmm. Kikötőváros... Az utcák üresen, itt-ott áthajtott egy autó. Este 8-kor. A biztonság kedvéért még egyszer áthajtottam a városon - ez Savona, nem tévedtünk el. A város után a kikötő, felderítettük a terepet, majd tankolni indultunk. Nem tudom miből gondoltam, hogy valami is nyitva lesz, szerencsére a 24h kúton önkiszolgáló volt, így legalább 20 EUR-nyi benzinhez jutottam. Visszatértünk a kikötőbe, ahol 2 fontos információt tudtunk meg: reggel 6 előtt itt egy lélek sem lesz, aki meg itt lesz, az illetéktelenül lesz itt és ki lehet tiltva a hajóról. Hasonló fenyegetésektől kipihenve sem szoktam megijedni, hát még így hullafáradtan... Leparkoltam a kikötő sarkába, ledöntöttem az ülést és már csukódott is le a szemem...
A parton eléggé lassan haladtunk csak. Menton-t elhagyva elhagytuk Franciországot, Ventimiglia után már kezdett fárasztó lenni az araszolás, de tűrtem csendesen. A pohár San Remoban telt be - a városba érve kb. 3 km-es sort találtam magam előtt. Erre már valóban nem volt türelmem, amíg még tetézett fokozódó éhségem. Megfordultunk és betértünk az első áruházba, ahol kekszet és vizet vásároltunk. Majd elindultunk megkeresni az autópályát. Mint kiderült, ez nem is volt olyan egyszerű, az ugyanis éppen San Remo felett kanyarodik északra. Szinte örökkévalóságnak tűnt a kis utcákon, lezárt kereszteződéseken 15 km-t vánszorogni. Az autópályán aztán ami a csövön kifért egészen Savonaig. Az aszfaltcsík ára 9,50 EUR. Savona... Hmmm. Kikötőváros... Az utcák üresen, itt-ott áthajtott egy autó. Este 8-kor. A biztonság kedvéért még egyszer áthajtottam a városon - ez Savona, nem tévedtünk el. A város után a kikötő, felderítettük a terepet, majd tankolni indultunk. Nem tudom miből gondoltam, hogy valami is nyitva lesz, szerencsére a 24h kúton önkiszolgáló volt, így legalább 20 EUR-nyi benzinhez jutottam. Visszatértünk a kikötőbe, ahol 2 fontos információt tudtunk meg: reggel 6 előtt itt egy lélek sem lesz, aki meg itt lesz, az illetéktelenül lesz itt és ki lehet tiltva a hajóról. Hasonló fenyegetésektől kipihenve sem szoktam megijedni, hát még így hullafáradtan... Leparkoltam a kikötő sarkába, ledöntöttem az ülést és már csukódott is le a szemem...
| Portéka | Ár |
| Nice - parkoló | 1,70 |
| Éze - parfüm | 33,00 |
| Éze - belépő | 5,00 |
| Éze - képeslap | 0,35 |
| Monaco - parkoló | 4,00 |
| Monaco - szuvenír | 11,60 |
| Monaco - víz | 1,50 |
| Monaco - múzeum | 22,00 |
| Monaco - parkolás | 4,50 |
| San Remo - víz, keksz | 4,90 |
| San Remo-Savona sztráda | 9,50 |
| Savona tankolás | 20,00 |
| Napi kiadás | 118,05 |
| Összesen | 256,05 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése