Ez az éjszaka nem tartozott a kedvenceim közé. Még egész életre kivetítve sem. Talán a francia nap perzselése okozta, hogy egész éjjel hánykolódtam, annak ellenére, hogy lehúztam az ablakokat, állandóan melegem volt és 30 percenként bekapcsoltam a hűtést. Érdekes módon a barátnőm a hidegre panaszkodott. A kikötő 6.15-kor nyitott, ám 5:45-kor már nem bírtam tovább és ébresztőt fújtam.
Szinte hihetetlen, de olasz barátaink 6.00-kor kinyitották a bárt. Talán nem is igazi olaszok voltak... Isteni érzés volt a forró capuccino és a frissen sült croissant illata. A 4 eurós reggeli után irány a Corsica Ferries irodája. Mutogatom a kislánynak, hogy van egy ilyen papírfecnim és rendes jegy kéne. Rám mosolyog és kimondja a varázsszót: az a fecni a jegy... És tényleg. Besorakozunk, a bennünket irányító srác egy mobil terminálon bepötyögi a 7 jegyű kódot, a terminál egy vonalkódos matricát nyomtat ki, amit a szélvédőre ragaszt és készen is van. Minden nagyon szervezetten, gyorsan és nyugodtan zajlik. Olaszországnak ezt az arcát eddig nem ismertem. És már jött is a hajó...
Szinte hihetetlen, de olasz barátaink 6.00-kor kinyitották a bárt. Talán nem is igazi olaszok voltak... Isteni érzés volt a forró capuccino és a frissen sült croissant illata. A 4 eurós reggeli után irány a Corsica Ferries irodája. Mutogatom a kislánynak, hogy van egy ilyen papírfecnim és rendes jegy kéne. Rám mosolyog és kimondja a varázsszót: az a fecni a jegy... És tényleg. Besorakozunk, a bennünket irányító srác egy mobil terminálon bepötyögi a 7 jegyű kódot, a terminál egy vonalkódos matricát nyomtat ki, amit a szélvédőre ragaszt és készen is van. Minden nagyon szervezetten, gyorsan és nyugodtan zajlik. Olaszországnak ezt az arcát eddig nem ismertem. És már jött is a hajó...
 |
| Savona - kikötő |
 |
| Immár a fedélzeten |
 |
| Érkezés Bastiába |
Percre pontosan 8.15-kor, a menetrend szerint elindultunk 4 órás utunkra, amiről 4 óra múlva kiderült, hogy 6 órás. Nem ütött arcul az információ, csak éppen ebéd szempontjából nem volt túl jó hír. Napoztunk a fedélzeten, olvasgattunk, élveztük a hajunkba kapaszkodó szelet. Az érkezés is pontos volt, 14.15-kor kikötöttünk. Bár a hajón volt étterem, disco, bár, bazén, nem vettük igénybe ezeket a szolgáltatásokat. Bár ha időben megtudjuk, hogy 2 órával hosszabb lesz az út, biztosan megebédelünk.
Bastiából egyenesen a sziget közepe felé vettük az irányt. Jó minőségű utakon 50-90 km/h sebességgel haladtunk. Az 50-es korlátozás után mindig körforgalom következett. Jó 20 km-t mentünk délnek, majd az N193-as utat követve nyugati irányban folytattuk utunkat. A 38 km remek minőségű, de kanyarokban és emelkedőkben gazdag úton megelőztünk mindenkit, majd letértünk egy kis faluba, hogy visszaelőzhessenek :) A falu neve Omessa és egy sziklabércre épült. Nem is akartam elhinni, hogy oda a kőszáli sason kívül más is fel tud menni, még fényképezni sem volt érdemes zoom nélkül, mert csak kis pontocska volt a gép kijelzőjén. Azt sem hittem, hogy csak egy út vezet fel, de tévedésemre elég gyorsan rájöttem, mikor a falu közepén eltűnt az út és ott álltam beszorulva: előttem 1 méter széles kapu, mellettem egy Nissan Terrano, mögöttem 2 méter széles girbegurba utacska. Tolatni nem mertem, így a megfordulás mellett döntöttem, a 20. tilitoli után végre sikerült nagy megelégedésemre. Bár a közelben pipázó bácsik nem tapsoltak meg, ők biztosan simán kitolattak volna...
Újabb 10 km megtétele után megérkeztünk Cortebe. A kétnyelvű települést jelző tábla jó korzikai szokáshoz híven darabokra volt lyuggatva, jobban mondva csak a francia része. A korzikai múzeumnak helyet adó Citadella mellett sajnos elhúztunk, az éhség és fáradság nagyobb úr, mint az információszomj. Venaco után letértünk a D143-as útra, majd a D43-ra. A térképen egyenes és szimpatikus út valójában kb. 2,5 méter széles szürke csíkocska volt, minden méterében 4 kanyarral. Az alig 20 km-es távolságot 45 perc alatt tettük meg. 17.00 elmúlt, mire megérkeztünk Vezzaniba. Az alig 300 méter hosszú falucska végén nagy jobb kanyar - és más semmi. Húha, hol itt a hotel? A templom körül mindig beszédes emberek laknak, így 15 perc körözés után már sejtettük, hogy a hotelünk nem más, mint a kanyarban lévő ház.
Bastiából egyenesen a sziget közepe felé vettük az irányt. Jó minőségű utakon 50-90 km/h sebességgel haladtunk. Az 50-es korlátozás után mindig körforgalom következett. Jó 20 km-t mentünk délnek, majd az N193-as utat követve nyugati irányban folytattuk utunkat. A 38 km remek minőségű, de kanyarokban és emelkedőkben gazdag úton megelőztünk mindenkit, majd letértünk egy kis faluba, hogy visszaelőzhessenek :) A falu neve Omessa és egy sziklabércre épült. Nem is akartam elhinni, hogy oda a kőszáli sason kívül más is fel tud menni, még fényképezni sem volt érdemes zoom nélkül, mert csak kis pontocska volt a gép kijelzőjén. Azt sem hittem, hogy csak egy út vezet fel, de tévedésemre elég gyorsan rájöttem, mikor a falu közepén eltűnt az út és ott álltam beszorulva: előttem 1 méter széles kapu, mellettem egy Nissan Terrano, mögöttem 2 méter széles girbegurba utacska. Tolatni nem mertem, így a megfordulás mellett döntöttem, a 20. tilitoli után végre sikerült nagy megelégedésemre. Bár a közelben pipázó bácsik nem tapsoltak meg, ők biztosan simán kitolattak volna...
Újabb 10 km megtétele után megérkeztünk Cortebe. A kétnyelvű települést jelző tábla jó korzikai szokáshoz híven darabokra volt lyuggatva, jobban mondva csak a francia része. A korzikai múzeumnak helyet adó Citadella mellett sajnos elhúztunk, az éhség és fáradság nagyobb úr, mint az információszomj. Venaco után letértünk a D143-as útra, majd a D43-ra. A térképen egyenes és szimpatikus út valójában kb. 2,5 méter széles szürke csíkocska volt, minden méterében 4 kanyarral. Az alig 20 km-es távolságot 45 perc alatt tettük meg. 17.00 elmúlt, mire megérkeztünk Vezzaniba. Az alig 300 méter hosszú falucska végén nagy jobb kanyar - és más semmi. Húha, hol itt a hotel? A templom körül mindig beszédes emberek laknak, így 15 perc körözés után már sejtettük, hogy a hotelünk nem más, mint a kanyarban lévő ház.
 |
| Vezzani hotel :) |
 |
| Korzikai menü |
Bár az Interneten Hotel Vincensini volt a neve, a valóságban Hotel Restaurant Familial volt egy táblára felmázolva. Nagyon sokoldalú házról volt szó, lakóház, étterem, hotel és benzinkút volt a funkciója. Azt, hogy soha ne ítélj a külső szerint, gyorsan megtanultuk. A szoba csendes, tiszta és nagy volt. A vacsora? A vacsoráról nem lehet másképp beszélni, csak szuperlatívuszokban. Kiéhezett, de a zuhany után friss és újjászületett emberként készek voltunk megenni bármit, amit kapunk. Mivel a falu szintén hegyre épült, az "étterem" ablakából a völgyben csörgedező patakot láttuk és hallottuk, mindenütt zöld fák és romantikus bércek. És az előételre alig 2 percet vártunk. Mikor a házigazda megtálalt, majd a szemünk esett ki: az előétel 10 dg prosciuto, rétestésztában sült édes túrószerű sajt, bazsalikommal ízesítve és bőséges köret friss zöldségekből. Hozzá az elmaradhatatlan francia bagett. Na meg 1 liter rosetta, rózsaszín borocska. Alig nyeltük le az utolsó falatokat, meg is érkezett a főétel. Kb. fél kilós sült hús, 1 kiló paradicsomos tészta frilezett cukkinivel körberakva és 30 dg reszelt sajt. Na tessék. Fél óra harc után úgy vitték el a tányért (főleg a tésztát), hogy nem is látszott rajta a pusztítás. Visszanyomkodtuk kidülledő szemgolyóink, mert a házigazda már hozta is az 5 féle sajtból összeállított 3. fogást. Eidam, penészes, camambert, kecskesajt és kemény penészes sajt. Egyik jobb mint a másik. Életem végéig nem bocsátom meg magamnak, hogy nem voltam képes megenni (Joey Tribiani kitagad :)) És még ezek után jott a gyümölcsös kalács... Másfél órán át ettünk egyfolytában, ez eddig nálam rekord. Mint ahogy a liter bor is furcsán elfogyott. Szóval így néz ki egy falusi korzikai menü 16 euró / koponya áron + a bor 4-5 EUR.
A vacsora után 3-4 perc alatt fel is tudtunk állni, az olaszul beszélő tulajdonossal dumáltunk egyet - megtudtuk, hogy szlovák, ill. magyar vendége még nem volt, svéd és amerikai már igen, de főleg franciák és németek laktak itt előttünk. Rövid séta következett a faluban, megnéztük a templomot, a szinte minden faluban felállított emlékművet a halott gyerekek emlékére, kikerültünk pár arra sétáló tehenet, majd ágyba bújtunk és egy percen belül el is aludtunk.
A vacsora után 3-4 perc alatt fel is tudtunk állni, az olaszul beszélő tulajdonossal dumáltunk egyet - megtudtuk, hogy szlovák, ill. magyar vendége még nem volt, svéd és amerikai már igen, de főleg franciák és németek laktak itt előttünk. Rövid séta következett a faluban, megnéztük a templomot, a szinte minden faluban felállított emlékművet a halott gyerekek emlékére, kikerültünk pár arra sétáló tehenet, majd ágyba bújtunk és egy percen belül el is aludtunk.
 |
| A ma megtett út kék színnel jelölve (104 km) |
| Portéka | Ár |
| Savona reggeli | 4,00 |
| Savona-Bastia komp | 53,30 |
| Vacsora | 32,00 |
| Napi kiadás | 89,30 |
| Összesen | 345,35 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése