Ajaccio

Ajaccio, ill. korzikaiul Aiacio, 2500 éves múlttal rendelkezik, ebből az első 2350-el nem nagyon hemzsegnek a krónikák. A városka az 1810-es években, a Napoleon kultusszal egyidőben lett híres. A kultuszt máig szorgalmasan ápolják, minek következménye, hogy nincs tér Napoleon nélkül.

Napoleon szobor

A legrégebbin a szülőháztól nem messze 4 oroszlánnal, szökőkúttal, a de Gaulle téren a 4 testvérével, lovon (a képen), kalappal, kalap nélkül - a csapból is Napoleon folyik. A 60000 lakosú város manapság jelentős kikötő, de főleg a turizmusból él. Az évi 3000 napfényes óra alapján erre minden joga megvan...

A reggelit a piac mellett költöttük el. Capuccino és két friss croissant (az egyik csokis) remek kezdete bármelyik napnak.

Ajaccio - helyi piac

A piac is maga volt a csoda, viszont az árak a szupermarket áraktól sokkal magasabbak voltak. Friss gyümölcs, zöldség, gesztenyelisztben sült finomságok, péksüteményel, sonkák, füstölt combok, borok, pálinkák, fűszerek, szuvenírek, minden ami szem szájnak ingere.

Megfizettük a parkolást, ami nem is lett olyan szörnyű hála az éjjeli kedvezőbb tarifának. Mivel térkép nem volt nálam, ugyanazon az úton mentünk tovább, ahogy jöttünk. A célunk egyértelmű volt - tiszta tengert találni és pihenni egész nap. Egy útmenti SPAR üzletben joghurtot, gyümölcsöt és vizet vettünk. Hatalmas meglepetésemre 12 km után egy zsákutca tábla volt kitéve. Nem tudom, miért gondoltam, hogy Korzika körbeautózható a part mentén... de la Parata most nem csábított büszkén álló bástyájával, visszafordultunk.

Álomszép, de strandolásra nem alkalmas

A part azonban sziklás volt, hátborzongatóan szép, de árnyék nélküli. Körülbelül ötödször álltam meg, mikor megláttuk a kis strandot, ami végre nem tartozott étteremhez, sem magánházhoz. Letáboroztunk, felvertük a mini, félkör alakú sátrunkat. A víz isteni volt! Lubickoltunk, olvastunk, élveztük a semmittevést. Ha a nap elviselhetetlen volt, behúzódtunk a sátorba vagy a víz alá bújtunk. Az egyetlen gond egy magát Belmondonak képzelő francia volt, aki fél órán át morgott ránk, mert a vízben úszkáló döglött medúzát kiszedtem a vízből és félredobtam. Máig sem értem, mi volt a baja. Őt azonban ellensúlyozták az anyukákkal kivonuló 15-16 éves lányok, természetesen mindkét generáció felül semmiben...

Este fél ötig a parton voltunk, ekkor már nagyon mehetnékem volt. Ezúttal valódi korzikai vacsora mellett döntöttünk a Rue des Glacis egyik éttermében. 3 fogásos menüt rendeltünk: Menu Montagne. Az előétel kétféle sonka volt (prosciuto, nem a mi lisztes sonkánk), ecetes uborkával és az elmaradhatatlan bagettel. Következő fogás puha juhhús mártással és tésztával. A 3. menet itt is a sajtoké volt, amit préselt füge egészített ki. A jó vacsora mellé jó bor illik - ezúttal az Auberge des Glacis Reserve házibor mellett döntöttünk. A tulajdonos értheti a dolgát, a bor megfelelően erős volt, aromája is illett a menühöz.

Az egész napos pihenés ellenére fáradtan mentünk aludni.

A ma megtett út piros színnel jelölve (28 km)

 

Portéka	Ár
Ajaccio reggeli	7,00
Ajaccio parkolás	9,50
Ajaccio víz, gyümölcs	7,50
Michelin autóstérkép	4,50
Korzika látványosságai - térkép	8,00
Ajaccio vacsora	35,00
Napi kiadás	71,50
Összesen	450,85