Eljött az utolsó korzikai napunk. A búcsúzáson kívül hosszú út is várt ránk. Sietnünk viszont nem kellett, hisz elég volt éjfélre Bastiaba érni. Két lehetőségünk volt: Az egyik, hogy a tengerparton megyünk majd északnak és San Cipriano, Golfe de Pinarello, Fautea partjain jutunk el Solenzaraba.
 |
| Hatalmas tó L'Ospedale közelében |
Mi a másik út mellett döntöttünk, vagyis a D368-as úton a hegyekbe indultunk. Pár perc után változni kezdtek a domborzati viszonyok és L´Ospedalet elérve már 1100-1300 méteres csúcsok mentén tekeregtünk, majd egy hatalmas tó keresztezte az utunk.
 |
| Piscia di Gallo |
 |
| Piscia di Gallo |
Ide egy kis túrát terveztünk be, a cél a Cascade de Piscia di Gallo vízesés volt. Fenyőerdőből indultunk le a völgybe, 11.10-kor, hogy a fák hűs árnyékából kiérve kapjunk egy jó nagy pofont a legperzselőbb égitesttől. Fél órás séta után megérkeztünk a patakmederhez, ahol többek között helikopter leszállópályát is találtunk, tűzvész idején ide ajánlatos gyülekezni annak, aki szeretné elhagyni a lángokat. Mint egy játékos kismajom ugrottam szikláról sziklára, ám a barátnőm hamar lelohasztotta a kedvem, úgy döntött, hogy neki elég volt, indul vissza. Picit dühösen, de folytattam a mászást egy francia párt követve. Fél óra igényes mászás után rájöttem, hogy ezek bizony nem is sejtik, merre mennek. Hiába másztam azonban fel a környék legmagasabb csúcsára, az utat már nem találtam meg. Ráadásul egyedül közel sem volt olyan érdekes, sőt a magány szinte fájdalmassá vált. A patakot követve lemásztam a szikláról és elindultam vissza. A híres, nagy vízesés helyett találtam több kisebbet, sőt egy zergecsapatba is belefutottam. A túra nem volt sikeres, ám csalódott sem voltam. Fáradt annál inkább, a vége felé már minden 15 méterben pihennem kellett és áldottam az eszem, hogy nem mentem tovább. Majdnem 13.00 óra volt, mire visszaértem az autóhoz, ahol barátnőm fogadott kerekre nyílt szemekkel - mindössze 10 perccel előttem ért vissza.
 |
| Col de Bavella |
A festői Zonza irányába mentünk tovább, kis híján megtizedelve Korzika szarvasmarha állományát, a tehenek ki tudja miért éppen egy húzós kanyar közepén napoztak. A D268-as útra térve Col de Bavellat céloztuk meg.
 |
| Col de Bavella |
Az út bal oldalán parkoló, előtte fehér Madonna szobor - Notre-Dame-des-Neiges, jobbra rusztikus kis házak, melyek kiadók a turisták számára. Mi balra kanyarodtunk a százéves borókafenyők alá. Az autóból kiszállva egy hegyi teraszra jutottunk, ahonnan legalább tíz sziklatoronyt láthattunk: Aiguilles de Bavella - minden hegymászó kedvence.
 |
| Col de Larone |
A sziklatornyokat a D286-on továbbhaladva hagytuk el, később nem voltam benne biztos, hogy ez jó ötlet volt. A térkép szerint ez sima út Col de Laronen keresztül Solenzaraba, a valóságban azonban rettenetes minőségű, félig lezárt, átépítés alatt lévő utakon halandtunk sokszor lépésben, és imádkoztunk, nehogy ránk zuhanjon valami szikla. Purcaraccia varázslatos képződményeihez nem jutottunk el, ám a Solenzara patak alsó szakaszán megálltunk pár percre, ekkor 14.23-at mutatott az óra.
A bennünket kínozó éhség szerint ettől már jóval később volt, de az utak állapota miatt nem tudtunk gyorsabban menni. Végül három órakor értünk a városba, az első utunk a SPARba vezetett, ahol narancsitalt, prosciuotot, mortadellát, kecskesajtot és 2 méternyi bagettet vettünk. Az autó is kapott 10 liter benzint és siettünk tovább alkalmas helyet keresve az ebéd elköltésére. Ez azonban közel sem volt könnyű feladat, hegyi tisztások vagy romantikus lugasok nem teremnek minden országút mentén. A hegyek közé tértünk, Ventiseri felé. A szerpentineket kérgüktől megfosztott parafák övezték, megállásra azonban nem volt sehol lehetőség.
 |
| Estebéd Ventiseri közepén |
15.40-kor megérkeztünk a varázslatos falucskába, ahol már nem bírtuk tovább és letáboroztunk az út szélén. Szerencsére emberrel nem találkoztunk, így nyugalomban elkölthettük az összes finomságot. Az ételtől-italtól megerősödve tértünk vissza az N198-as útra és Folelliig meg sem álltunk. Ott is csak azért, mert Korzikán először szakadni kezdett az eső. Az esőszünetet a Hyper U-ban töltöttük egy csésze capuccino mellett, majd bevásároltunk korzikai specialitásokból, főleg rózsaszín és muskát borokból (9 üveg...), gesztenye és füge dzsemből. A korzikai kolbászt és prosciutot nem mertem megkockáztatni, az összes kapható húsárun max. 14 fokot jeleztek tárolási hőmérsékletként. A bevásárlás után igyekeztünk a becsomagolni és elrejteni a borokat, melyekből már annyi összegyűlt, hogy a határon biztosan nem nézték volna jó szemmel.
 |
| Erbalungai part |
Bastiaba érkezve kedvem támadt megnézni, mi újság északabbra. Mivel az időnk megengedte, még 19.00 sem volt, egyenesen tovább hajtottunk. A D80-as út talán az egyik legjobb, éppúgy kanyarog, mint az összes többi szerpentin, azonban elég széles, hogy két autó is elférjen, ezért gyorsabban autózható és igazán élvezetes vezetést tett lehetővé. Erbalungan megcsodáltuk a mélykék tengert, a strandra viszont már nem merészkedtünk le. Az utak mentén gyakran láttunk védőbástyákat, hasonlóakat, mint Ajaccioban.
 |
| Macinaggio, a távolban Iles Finocchiarola |
Macinaggioig merészkedtünk fel, innen már a szárazföld belsejébe vezetett tovább az út. A kikötőben vizet vettünk, átnéztük a szuvernírárusokat, és sétáltunk egyet. Innen már jól látszott a sziget, amit a hajóról láttunk: Iles Finocchiarola. 20.15-ig maradtunk, majd visszaindultunk Bastiaba.
 |
| Bastia - a régi kikötő és a katedrális |
Sajnos a visszaút nem volt sima: elfogyott a benzin. Bastiaig mindhárom létező kút zárva volt, ráadásul a városban sem találtunk rögtön kutat. Nem nagyon értettük, mitől megy még az autó, de ismét hálát rebegtünk: kibírta, ami csak úgy létezhetett, hogy a fogyasztás nem lépte át a 7 litert. Fellélegezhettünk. A kikötőben már sorakoztak páran, de mi a város mellett döntöttünk. A déli rész nem sok szót érdemel, sok helyen nyomortanyához hasonlított. Az ex-főváros legszebb része az óváros, azon belül is a 300 méter hosszú Saint Nicolaus tér. A téren Napoleon fehér mérvényszobra dominál. Innen pár lépés a tenger, akárcsak a régi kikötő, mely felett a katedrális emelkedik. Az utcákon árusok, éttermek, hangulatos meditterán jelleget kölcsönöztek a városnak. Jó két órát töltöttünk Bastiaban, majd - szinte az utolsó pillanatban - a kikötőbe siettünk. Bár időben jöttünk, mégis utolsóként álltunk a sorba.
A hajón a harmadik emeletre kerültünk. Magunkhoz vettünk egy üveg ásványvizet, vánkost, pokrócot és hosszú nadrágot, pulóvert. Nagyszerű ötlet volt, már éjfélkor hideg volt a hajó 9. emeletén, bár igyekeztünk közel kerülni a kéményhez. Az utasok többsége magyar, szlovák és cseh volt, nem véletlenül volt ez a legolcsóbb járat. Mivel kabin nem volt ezen a hajón, a későn jövők közt valóságos csata alakult ki egy-egy nyugágyért, jó helyért. A pokróc nem volt kettőnknek elegendő, a szél megtalálta az utat a legkisebb réseken át, éjjel kénytelenek voltunk leköltözni az étterembe, ahol már több tíz ember aludt. Mi is a piros szőnyeg mellett döntöttünk, lefeküdtünk a padlóra és megpróbáltunk aludni...
 |
| A ma megtett út narancsszínnel jelölve (324 km) |
| Portéka | Ár |
| Hajó: Bastia-Livorno | 54,80 |
| Solenzara - SPAR - harapnivaló, víz | 12,70 |
| Benzin (ELF Solenzara, 1.09 EUR/l) | 11,00 |
| Folelli - kávé | 4,00 |
| Folelli - Hyper U - 9 üveg bor, gesztenyedzsem | 28,38 |
| Macinaggio - víz | 2,75 |
| Benzin (ELF Bastia, 1.06 EUR/l) | 10,60 |
| Napi kiadás | 124,23 |
| Összesen | 1257,43 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése